PROJEKT-1 ERIKA MIKLÓŠOVÁ / JÓCSIK LAJOS Tájban él az ember

Kurátor: Nagy Zsófia
Megnyitó: 2024. 09. 12., 17:00
A kiállítás megtekinthető: 2024. 09. 12. – 10. 19. Projekt -1 (a galéria pincetereiben)

A klímaválság számos tünetével (és egyre elhasználódó fogalmával) az életünk tagadhatatlan részévé vált. A jelenség globális léptéke miatt olykor mégis nehezen megragadható. Szkeptikusok és elszánt hívők feszülnek egymásnak, a viták pedig többnyire olyan folyamatokról szólnak, amelyekről keveseknek van valós áttekintése. A kiállítás szándéka, hogy e globális diskurzust hátrahagyva a dél-szlovákiai, illetve a legszűkebb környezet, az érsekújvári tájon keresztül közelítse meg a témát: az ember és természet együttélését, a kettő egymásra hatását, az emberi hatás megnyilvánulását a természeti tájban.

Erika Miklóšová kortárs festőművész tájképei egy történelmi távlattal bíró emberi szándékról tanúskodnak, az embernek a természettel való (újra)kapcsolódási vágyáról. A természet közeli megfigyelése, a vele való munka egy sajátos művészi praxist eredményez: a festő vissza-visszatér ugyanazokhoz a helyszínekhez, és többszörösen festi meg őket, érzékeltetve az évszakok, napszakok, külső és belső hangulatok folyamatos változásait. Minden ugyanaz és mégsem.

Miklóšová képei nem idealizált, de valós tájak. Az emberi beavatkozás jelei a legtöbb festményen feltűnnek: szabályos drótkerítés váj bele a természet szabálytalan, mégis tökéletes burjánzásába; vertikális villanyoszlopok szeletelik fel a horizontális tájat; valódi hegyekként hatnak a sík dél- szlovákiai tájban fellelhető, kavicsbánya tavak környékéről ismerős, a bányászat által létrejött homok- és kavicsdombok.

A festmények párbeszédbe kerülnek Jócsik Lajos szövegeivel. Jócsik 1910-ben született Érsekújváron, munkássága elsősorban a szintén érsekújvári kötődésű ifjúsági mozgalomról, a Sarlóról, illetve a csehszlovákiai magyar kisebbség történelmét, gazdaságpolitikáját feldolgozó szociológiai írásairól ismert. Kevésbé köztudott, hogy ő volt a magyar nyelvű környezetvédelmi szakirodalom egyik első írója, aki szenvedéllyel és elszántsággal igyekezett felhívni a figyelmet az emberi tevékenység környezetpusztító hatásaira. A kiállításban megjelenő, 1938-ban saját szülővárosáról írt szövegei ezen érdeklődésének korai csírái. Olyan idézetek jelennek meg, amelyek a festmények metaforájaként működnek; illetve azokra a történelmi változásokra hívják fel a figyelmet, amely végigmentek az Érsekújvárt övező tájon, és amelyek kezdeti fázisait az idézett szövegek megörökítették.

Ami összefűzi a képi és a szöveges ábrázolásokat, azaz Miklóšová és Jócsik munkáit, az a természeti környezet szoros megfigyelése. Mindkét alkotó érzékenyen ismeri fel az emberi tevékenység megjelenését a tájban, a művi és a természetes ellentétét, az egymás mellett és egymással való létezését. Ezen ellentmondás Miklóšová bányatavakat és környéküket ábrázoló festményeinek is fontos szereplője. E mesterséges képződmények, a tavak és az őket körülvevő dombok természetiként hatnak, miközben valójában a folyamatos, megkérdőjelezhető fejlődésnek a lenyomatai. Hogy az emberi tevékenység uralta tájban hol látjuk meg a természetet, a saját tekintetünkön múlik.