Rudolf Fila: A FESTMÉNY ÁTVÁLTOZÁSAI / Művek magángyűjteményekből

Rudolf Fila a hazai és a közép-európai művészeti színtér kiemelkedő alakja. Művészeti kutatásainak fő területe a festmény médiuma volt, de jelentős mértékben hozzájárult a grafika, a rajz, a könyv-értelmezések, az illusztráció vagy a fényképezés műfajának fellendüléséhez is. A reneszánsz formátumú egyéniségek közé tartozott, a művészet világára és a világ állapotára intellektuálisan és vizuálisan reflektáló gondolkodók közé. Ha szakmai és emberi történetét a „gyümölcsei révén ismeritek meg őt” bibliai mondásán át szemlélnénk, akkor azok a művészeti élet, de a zene, az irodalom, a filozófia és a tudomány, számos nemzedékén átívelő egyéniségéhez vezetnének el bennünket, akikre Fila hatással volt vagy inspirált. Aktívan folytatják munkássága üzenetét, ami alkotói hagyatékának időtlenségére vall.  Ezt bizonyítja ez a kiállítás is, amelyet Vladimír Kordoš a művész, és a „filás“ kezdeményezett.
Fila művei szlovákiai és határontúli, köz- és magángyűjteményekben találtak otthonra, egyúttal számos magángyűjtő otthonában élik életüket. A jelenlegi kiállítás, válogatást mutat be Fila barátai, tanítványai és tisztelői tulajdonából származó festményeiből. Sokan megtiszteltetésnek tartják képeinek birtoklását és a velük való mindennapi párbeszédet. Pavel Vilikovský frappáns kifejezésével élve: „Ott vagyok otthon, ahol Fila festményét falra akasztom.“ A festmények, miután elhagyták a művész műtermét, önálló életet élnek és néhányuk története a kiállítás olvasatának egyik módját kínálja. Rámutat a műgyűjtés jelenségére is, amely Zmeták rendkívüli gyűjteményének köszönhetően, az Ernest Zmeták Művészeti Galéria alapjait képezi. A gyűjtőszenvedély Rudolf Filára is jellemző volt, aki szóban és képben egyaránt alkotó módon értelmezte a művészet világát.
A kiállítás Rudolf Fila alapvető munkáit mutatja be, köztük azokat is, amelyek most szerepelnek először kiállításon. Vannak köztük reprezentatív és kisméretű, bensőséges hangulatú művek is, harminc gyűjtőtől kölcsönözve. A kiállítást tekinthetjük részleges retrospektívának is, amely sűrítve bemutatja Fila munkásságának egyes korszakait. Munkásságának, a szürrealizmus által ihletett kezdeteitől fogva, az 1960-as évek absztrakt informel-korszakán át, az átfestésekig, amelyekben festői gesztussal beavatkozott a művészettörténeti alkotások másolataiba és idézeteibe (feleségével, Dorota Filová restaurátorral együttműködve), a 80-as évekből származó ún. testképekig, ahol az emberi test részleteit és töredékeit értelmezte. Többrétegű szerzői párbeszédet folyatott a történelemmel és a jelennel, a művészet világával és azon túl, a kiemelkedő művészekkel és a névtelen szerzőkkel. 
Munkásságánál nem kevésbé érdekesebb az, amit Rudolf Fila mondott vagy írt a művészetről. Arra a szónoki kérdésre, hogy „Miért maradok hűséges a festményhez, amikor a civilizáció fejlődése sok más, aktuális, gyakran aktuálisabb lehetőségeket kínál, mint a festmény?" azt válaszolta: „A festmény csak egy médium. Az ember az elmúlt idők során sokat kifejezett vele, de éppen ezért, mert ő is (a világgal együtt) folyamatosan változik, sosem lesz minden megfestve.“ Önmaga és magunk számára pedig hozzáteszi: „Azok a kitörések, amelyek egykor felrobbantották festményeimet, most a közönségben robbannak. Elrejtek előlük egy bombát és egy gyújtózsinórt, és minél diszkrétebben és személytelenebbül teszem ezt, annál különlegesebb lehet az eredmény. Minden résztvevő számára: a közönség, a kép és számomra is.“  Minden kiállítása ünnepély és alkalom a művek közti új összefüggések felfedezésére, azok viszonyára a szerző teljes életművéhez, valamint a hazai és nemzetközi színtérhez. Mindez azonban csakis a néző értelmezésén keresztül elevenedik fel, akire a művész áthelyezi a társszerző kiváltságát és felelősségét.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Daniela Čarná 

Rudolf Fila (1932, Příbram – 2015, Pozsony) képzőművész, tanár és teoretikus, a 20. század második fele kulturális színterének egyik legkiemelkedőbb alakja, az absztrakt festészet és a képzőművészeti értelmezések stratégiájának úttörője.  Az 1960-as években lépett a művészeti színtérre, miután Brünnben elvégezte azi Iparművészeti Iskolát (1950-52, Prof. Bohdan Lacina) és Pozsonyban, a Képzőművészeti Főiskolát (1952-58, Prof. Ján Mudroch). Az ún. analitikus művészek nemzedékre hatott, akik később megalakították az A-R csoportot (1991). Önálló irodalmi kvalitásokkal rendelkező szövegeivel, bekerült a művészetelméletbe, a művészetpedagógia egyik legelismertebb egyénisége. A Výtvarná príprava (Művészeti előkészítő, 1986) és Načo nám je umenie (Minek nekünk a művészet, 1991) című könyvek, valamint a számos esszét, előadást és megnyitóbeszédet tartalmazó Cestou (Úton, 2003) című könyv szerzője.