Péter Kazai Sajó – Návrat

Termín realizácie: 12. december 2024 – 1. február 2025

Kurátor: Helena Markusková

Výstava Pétera Kazai Sajóa (1909 – 1994), rodáka z Nových Zámkov, nadväzuje na program galérie, ktorý predstavuje tvorbu umelcov z regiónu. Maliar, grafik a učiteľ kreslenia patrí k neznámym umelcom v regióne i na Slovensku. Zachovala sa o ňom len zmienka v časopise Érsekújvár és vidéke (Nové Zámky a jeho okolie) zo 14. júna 1941 – v súvislosti s výstavou novozámockých umelcov v hoteli Zlatý lev.

     V rokoch 1934 – 1940 študoval na Vysokej škole výtvarných umení v Budapešti odbor učiteľstva kreslenia (prof. László Kandó, Lajos Varga Nándor). V ranom období (1938 – 1946) ho ovplynili umelci rímskej školy (Vilmos Aba-Novák). Maľoval expresívne žánrové výjavy vyznačujúce sa groteskným humorom, monumetálnym tvaroslovým a pevnou kontúrou. V období 1940 – 1945 žil v Nových Zámkoch. Do jeho života zasiahla druhá svetová vojna a udalosti nasledujúce po nej. Od roku 1946 žil v Budapešti. Pracoval v Lodeniciach GANZ (1946 – 1970). Založil si Výtvarný krúžok Lodenice GANZ, v ktorom v roku 1947 začínal aj mladý Béla Kondor.

     V 50-tych rokoch 20. storočia maľoval pracovné témy z prostredia lodeníc, intímne výjavy z domova a venoval sa ilustráciám. Vo svojich dielach vystihol dynamické tempo práce, zaznamenal postavy v pohybe a atmosféru prostredia. Pod vplyvom literárnych zážitkov a ilustrácií v jeho tvorbe zosilneli imaginatívne tendencie a existenciálne ladené prvky. Zároveň experimentoval s rôznymi výtvarnými technikami. S bratom Gyulom Sajóm vynašili zvláštny druh červenej kriedy.   

     V roku 1960 v rámci štipendijného pobytu v Dég – zvečňoval poľnohospodárske motívy, ľudí pri práci a odpočinku. Vtedy sa v parku Festeticsovho kaštieľa stretol so sedemročným Lászlóm Fehérom, ktorého uviedol do čarovného sveta maľby. Popri pracovných námetoch, stvárňoval historické témy a vyhotovil emblematické ilustrácie románu Miguela de Cervantesa: Dona Quijota (1965 – 1966). Pokračoval vo výtvarných experimentoch, používal koláž i decalcomaniu. Na prelome 60-tych a 70-tych rokoch vyskúšal rôzne polohy štylizácie motívu, biomorfnej abstrakcie alebo sureálnej maľby. Paralelne s experimentmi rozvíjal naratívnu maľbu. V závere tvorby maľoval archetypálne príbehy so sýtou farebnou škálou a tajuplnou atmosférou.      

     Výstava je koncipovaná ako retrospektíva, ktorá prevedie tvorbou umelca. Prvýkrát prezentuje jeho diela na Slovensku – zároveň predstavuje symbolický návrat do rodnej krajiny.      

Individuálne výstavy: Derkovits Terem, Budapešť (1961),  Magyar Daru- és hajógyár Művelődési Háza, Budapešť (1966), Rákosligeti Művelődési Klub, Budapešť (1967), Ifjú Gárda  Művelődési Ház, Budapešť (1967), Ferencvárosi Pincetárlat, Budapešť (1972), József Attila Művelődésház, Kisgaléria, Budapešť (1972), Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre, Dégi Tájmúzeum, Dég (1993), EKMK Bartakovics Béla Közösségi Ház, Eger (2021)

Kolektívne výstavy: Miskolci Polgári Kaszinó Nagyterme, Miškovec (1936), Miskolci Korona Szálló Díszterme, Miškovec (1937), Výstava Novozámockých umelcov, Zlatý lev, Nové Zámky (1941), Nehézipari Központ Kötelékébe tartozó Vállalatok Képzőművészeinek kiállítása, Budapešť (1947), Rézkarcoló Művészek kiállítása, Régi Műcsarnok, Budapešť (1949), MÉMOSZ Székház falképpályázata, Régi Műcsarnok, Budapešť (1949), I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapešť (1950), II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapešť (1951), IV. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapešť (1953), Plakátkiállítás, Ernst Múzeum, Budapešť (1953), V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapešť (1954), VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapešť (1955), Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Miškovec (1958), Ernst Múzeum, Budapešť (1959),  VII. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapešť (1959),
Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapešť (1960), Mezőgazdaság a képzőművészetben, Mezőgazdasági Múzeum, Budapešť (1975).