PERMANENS INTERVENCIÓK

ĽUDOVÍT HOLOŠKA: NATIVITÁS, 1995, olaj, vászon, 80×65 cm

Ez az érzékeny görög ikon-értelmezés, a művész emblematikus művei közé tartozik. A 15. – 16. századi görög ikonok kiállítása hatására készült, amit a Velencei Biennálé (1993) ideje alatt látott. Már tanulmányai folyamán érdeklődött az ikonok iránt. Megragadta jelszerű nyelvük, valamint az „ikonírók” eltérő egyéni stílusa. Később a vizuális emlékezet szerepét vizsgálta, a látottak átalakulását mentális képpé. Az ikonok, mint a szakrális témák szimbolikus ábrázolásai, reduktív nyelvükkel és a transzcendentális tartalmak láthatóvá tételével vonzották.
Ezt a képet a munkásságában beálló radikális fordulat idején festette, amikor a belső megtisztulás, s a lehalkuló színskálájú expresszív festészet felé haladt. A motívum önállósulását és töredékességét hangsúlyozta – az emlékezet szelektív munkáját érzékeltette. A fő témát, Szűz Mária szimbolikus fekvő alakját, ragyogó alapszínekkel – kékkel, pirossal, sárgával jelezte, s feketével hangsúlyozta. A halványszürke gesztikus háttér – az ikonok megkopott aranyozott hátterére emlékeztet. Mária törékeny jelszerű alakja – visszhangként lebeg a végtelen szakrális térben. Kagylóformára emlékeztet – a gyöngyszem – a Megváltó – metaforikus burkára. Ľudovít Hološka a szakrális és a profán határán egyensúlyozva – újszerűen ragadta meg a szakrális témát. A szuggesztíven megfestett éteri szépségű műben, saját tapasztalatain átszűrve ötvözte a különböző művészeti hagyományokat – rendkívüli érzékét a szín-, forma- és rajz iránt, a gesztikus háttér expresszív „rossz festészetével“, az ábrázoló és absztrakt művészet örökségét, a művészet intellektuális és érzelmi oldalát.

Koncepció: Helena Markusková

JOZEF KLISKÝ: K. FEJE, 2007, kő, 58×30×30 cm

Kassák Lajos lírai portréját Jozef Kliský porózus rózsaszín riolitból faragta a Tisztelet Kassáknak³ című kiállításra (2007), amely az avantgárd művész iránti tisztelgés-sorozat záróakkordja volt az érsekújvári Művészeti Galériában. A hagyományos műfajok iránt vonzódó szobrász, Kassák Lajos hőskorszakából (1909 – 1925) származó képmásaiból kiinduló, radikálisan leegyszerűsített szimbolikus portré-típust választotta. A művész jellegzetes vonásait szerves formákra redukálta: arcának profillal átszelt oválisa, áthalad hosszú hajának masszív aszimmetrikus tömegébe – amin a feje nyugszik. Az avantgárd művész emblematikus portréját alkotta meg, amelyben összegezte egyénisége és munkássága esszenciális vonásait: a megalkuvást nem ismerő személyiség fiatalos pátoszát és provokatív újító gesztusát. A szobrászt „kulturális nomádizmusa” jegyében, Kassák Lajos expresszív avantgárd portréi (Spangher Ferenc: Kassák, 1918), de az egyetemes szobrászat klasszikus alkotásai is inspirálták (Constantin Brancusi: Alvó múzsa, 1909), vagy a művész kollázs-önarcképéről (1923 – 1964) származó néger maszk. Egy egyedülálló, a műfaj elemeit szintetizáló portrét alkotott: a személyiség időtlen kifejezését – amely magába foglalja a tisztelet gesztusát

Koncepcia / Koncepció: Helena Markusková