Ernest Zmeták – Olaszországi útjai

Időpont: 2024. július 4. – augusztus 24.
kurátor: Helena Markusková

Ernest Zmeták (1919 – 2004) munkásságának jelentős részét alkotják olaszországi tájképei. Élete  folyamán a leggyakrabban kiállított művei közé tartoznak. Az 1947 – 2000-es években tizenhétszer  járt  Olaszországban, ellátogatott a legismertebb helyszínekre, útjainak eredményeiből tizenhárom kiállítást rendezett. Útjainak meghatározó szerepük volt szemlélete alakulásában. Lehetővé tették számára azt, hogy megismerkedhessen a világörökség remekműveivel, szembesüljön a nemzetközi áramlatokkal, egyúttal ihletforrást jelentettek. Olaszországban megtalálta a mesterség tökéletes elsajátításán alapuló művészetet. A művészeti technikák közül különösen a mozaikok vonzották, amelyeket ő honosított meg  Szlovákiában és mesteri szinten művelt. 
     Tanulmányútjai során rajzolt, festett, akvarelleket készített, múzeumokat, galériákat, műemlékeket látogatott. Bejárta Olaszországot északtól délig. Közben alaposan megismerte a országot. Főleg Szicília és Cefalù városa vonzotta, amelyek rendszeres úticéljaivá váltak. Az olasz táj különleges topográfiája   sajátos jellegével gazdagította munkásságát. A városok geometrikus szerkezete a képek tektonikájának konstruktív alapjait és a formák tömörségét hangsúlyozta, a sugárzó fény hatására pedig kivilágosodott Ernest Zmeták palettája, kibontakozott műveinek színbelisége. 
     Olaszország elegendő motívumot nyújtott számára – városi-, tengeri-, tengerparti- és panoramatikus látképek sorát. A művész kedvenc motívumai közé tartoztak a terek, utcák, sikátorok, udvarok és hidak képei. Csak ritkán esett a választása építészeti remekeművekre (A Cefalù-i katedrális éjszaka, 1965, A Firenze-i Santa Maria della Novella templom, 1982). Ugyanakkor olaszországi útjai alatt is készültek ott-tartózkodását felidéző – önarcképek és csendéletek. Tájképein a nemhagyományos kompozíciós kivágásokat, felülnézeteket és rálátásokat kereste. Új motívumokat talált, vagy éppen ellenkezőleg, újra feldolgozta a régieket, figyelemmel kísérve saját stílusának átalakulásait. Intenzív párbeszédet folytatott a tájjal és a művészettörténettel.
        Olaszországi tájképeire a környezet szépsége iránti rajongás jellemző. Művei vitalitását, egyben ahhoz az országhoz való viszonyát tükrözik, amely több mint fél évszázadon át inspirálta és amely nélkül nem lett volna azzá, akivé vált.

A kiállítás főként a művész festészetére koncentrál. Először nyújt átfogó képet olaszországi útjairól, összegezve azokat a rendkívül termékeny korszakokat, amelyek gazdagították az „utolsó klasszikus“ munkásságát. A kiállításon köz- és magángyűjteményekből származó művek szerepelnek. A művész születésének 105. és halálának 20. évfordulója előtt tiszteleg.

Ernesta Zmeták rövid életrajza
Az érsekújvári születésű festő, grafikus, murális művek alkotója és műgyűjtő, Ernest Zmeták (1919 – 2004), Harmos Károly komáromi rajz- és festőiskolájának esti kurzusain sajátította el (1936 – 1938) a képzőművészet alapjait. Majd Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán, Aba-Novák Vilmosnál és Kontuly Bélánál tanult (1939 – 1943). Szlovákiába való visszatérése után (1943), Pozsonyban a Szlovák Műszaki Egyetem Rajz- és Festészeti szakának rendkívüli hallgatója volt. Hamarosan a szlovák művészeti színtér elismert személyiségévé vált. 1946-ban szerepelt a Csehszlovák művészetet bemutató kiállításon, Párizsban. Az 1949 – 1952-es években Ľudovít Fulla asszisztense  a Képzőművészeti Főiskolán, ahonnan mindketten saját kérésükre távoztak a növekvő politikai elnyomás idején. A következő korszakban számos könyvet illusztrált (Szlovák népmesék, 1959; M. A. Nexö: Ditte, az ember lánya, 1962; Sasmadár – válogatás a Štúr – nemzedék költészetéből, 1964; Homérosz: Odüsszeia, 1986). Mozaikokat készített a Rabča-i templomban (1951), a Privigyei kórház homlokzatán (1956), a pozsonyi Prímáspalota timpanonján (1959), a selmecbányai Városi fürdőben (1962), a rózsahegyi Ľ. Fulla Galéria homlokzatán (1969), a Lendak-i templomban (1969). A Menekülés Egyiptomba című grafikájával elnyerte az Instituto Internazionale di arte liturgica díját a XXIX. Velencei Biennálén (1958). Az 1947 – 2000-es években többször járt tanulmányi úton Olaszországban. Rajzai, festményei, grafikái és mozaikjai a szlovák művészet remekművei közé tartoznak. Műgyűjtői tevékenysége is rendkívüli jelentőségű. Ernest Zmeták létrehozta az egyik legnagyobb, legváltozatosabb és legértékesebb műgyűjteményt Szlovákia területén. 1979-ben megalapította az érsekújvári  Művészeti Galériát, amelynek évek folyamán 2198 művet ajándékozott. Pozsonyban élt és alkotott.