Vladimír Kordoš

performanszok · festmények · a galéria gyűjteményéből · A-R · a légy

Megnyitó: 2023. március 30, csütörtök, 17:00 h.
Kurátor: Daniela Čarná
A kiálltás megtekinthető: 2023. 3. 30. – 5. 20.

Kordoš Zmetáknál

Vladimír Kordoš (1945, Németlipcse), az együttműködések embere. Ezért is, az érsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galériában zajló egyéni kiállítása, nemcsak kizárólag az ő munkásságát mutatja be, mint ahogy azt elvárnánk, hanem természetesen bevont és meghívott más szerzőket is. Az ami összeköti őket, nem más, mint a festészet médiuma és a szerző egyénisége, aki többszintű párbeszédet folytat mások műveivel az időben – performanszokba, élőképekbe (living pictures), multimediális installációba és szöveges kommentárokba átvitt művészettörténeti értelmezések és parafrázisok révén. Kordoš munkásságának egyik, az akcióművészetből eredő alapelvéről van szó. Ezúttal egy teljesen új területettel bővitette ki, az általa évek óta látogatott és figyelemmel kísért Ernest Zmeták Galéria szakmai tevékenysége és a műgyűjtő művész iránt kifejezett egyéni tisztelgésével. Kordoš szabadon bevállalta a kurátor szerepét és passzióval válogatott a galéria gyűjteményének értékes alapját (egyben kincsét) képező Zmeták gyűjteményből. Saját szövegeivel kommentálja őket, amelyekben érvényesülni hagyja a képek történeteit és azokat az asszociációkat, amelyeket a képek keltenek benne.
A kurátori gyakorlat már régtől nemcsak a művészettörténészek kizárólagos felségterülete. Főleg az újabb kori történelemben, annak vagyunk tanúi, hogy a rokon foglalkozású szakemberek: a művészek, a filozófusok vagy a rendezők által készített kiállításrendezés, mindenki számára egyaránt gyümölcsöző – legyen az szerző/kurátor, közönség vagy intézmény. Ez a stratégia a galériás gyakorlatban a 20. század 90-es éveitől kezdve honosodott meg, említsük meg többek között a művészek intervencióit a Közeli találkozások c. kiállításon a Pozsonyi Városi Galéria egyes műveibe (1993, kurátor: I. Jančár), vagy a Vissza a múzeumba, vissza a sztárokhoz c. kiállítást (2000, Szlovák Nemzeti Galéria, kurátorok: A. Kusá, K. Bajcurová), illetve a bécsi Kunsthistoriches Museum kiállítás-sorozatát, amelyet Ed Ruscha festő (2012), vagy Wes Anderson rendező feleségével Juman Malouf-val (2018) készítettek és természetesen, a 90-es években Peter Greenaway rendező által, tervezett kiállításokat a világ különböző galériáiban. Az aktuális kiállítás esetében is, a szerzőt nevezhetjük kurátornak, de akár forgatókönyvírónak és rendezőnek, írónak és nem utolsó sorban performernek is.
A kiállítás négy önálló, de eszmeileg összetartozó részének a koncepciója, a galéria kiállítótereinek jellegéből adódik. A kiállítást tekinthetjük így helyspecifikus projektnek (site-specific) – egyúttal szerzői beavatkozásnak is. A belépő tér ezáltal moziteremmé változik, ahol Vlado Kordoš, a művészettörténetből merített festészeti alkotásokra – Raffaello Athéni iskolájára, Marastoni: Scherz-családjára, Bellini Madonna gyermekkel-jére, Remi Van Haanen Tájképére reagált performanszaiból készült válogatás, valamint egy ötperces performansz Jacques Callon részére, egy bad painting és egy vekker filmváltozata „pereg“. A „mozgó képeket“, a szerző kisméretű vászonra festett impressziói egyensúlyozzák ki, amelyek jelenlegi munkásságát mutatják be.
A kiállítás második, meghatározó részét, Kordoš szöveges kommentárjaival kiegészített válogatása képezi Ernest Zmeták gyűjteményéből, ahol a képek történetéből indul ki és meghív bennünket, hogy inspirálódjunk s szintén váljunk „a képek elbeszélőivé“. A félemeleti térséget Kordoš kollégáinak, barátainak és az A – R csoportbeli társainak szentelte (M. Bočkay, K. Bočkayová, L. Čarný, D. Fischer, O. Laubert, M. Meško, I. Minárik, M. Mudroch, D. Tóth) kiegészítve azt Rudolf Filával, aki képzőművészként és tanárként jelentős befolyással volt nemzedékére. A galéria legmagasabban fekvő szintjén, bevonja a látogatót a kép dinamikájának minden érzékszervvel való érzékelésébe. A Szlovák Nemzeti Galériában rendezett Vissza a múzeumba, vissza a sztárokhoz c. kiállítás (2000) egyik projektjének reinstallálásáról van szó, ahol folytattódik a régi és az új alkotói feszültségének feldolgozása. Annak ellenére, hogy az installáció a múlandóságról s a véglegességről szól, van benne egyfajta természetes könnyedség és humor is. Mindez a szerzőre is jellemző, akárcsak az általa megfogalmazott „önálló“ kiállításra.
Amint azt a cím is sejteti, Vlado Kordoš elfogadta a meghívást Ernest Zmetákhoz. És a jó vendéghez illően, nem jött üres kézzel. Gondosan előkészítette az élményt az összes érzékszerv számára. Munkásságát, a művészeti színéren való több mint ötven éves jelenlét után, minden pátosz nélkül időtlennek nevezhetjük. Ilyen az alkotó képessége is: távolságtartással tudja követni és kommentálni a művészetben és társadalmoban lezajló történéseket. Önmagának és nekünk is megadja az időt a lelassulásra és az érzékeny szemlélődésre. A világra, a művészetre, s végül talán önmagára is.

Daniela Čarná